The chapter starts by the King composing a lover letter to his beloved, whom he acknowledges in the letter he can never openly declare to love. Soon thereafter, an apparent fire at the Parliament draws the King from his room in so great a hurry as to leave his letter on his table along with his beloved's portrait.
Thereafter, the three of the King's high-ranking servants have a conversation about a Hungarian language magazine, "La Menteur" that they declare to be most dangerous because in addition to being mostly filled with lies, now and then it speaks the truth, and nobody can reliable discern which story if which. On the surface, this seems to be little more than satirical commentary on the press (or perhaps on "free press")...
Eventually, the servants end up entering the King's room and finding his letter and the portrait, subsequently discussing among themselves that the portrait is of the exiled Russian Tsar Constantin's daughter Princess Hermione Peleia, whom he may not marry lest he inspire Russia's populist Madame Shasa to wage war upon Austria-Hungary.
Upon his return, the King notices that someone had been indiscrete, from the golden powder upon his letter having been disturbed, but does not pursue the matter despite being quite angry.
„Constantin cár, Hermione Peleia hercegasszony atyja, mikor trónra lépett, az előde által addig követett politikát gyökeresen megváltoztatta. Felmondta a német barátságot, udvarából kiküszöbölte a német államférfiakat, s elkezdett orosz nemzeti politikát követni, s egyúttal alkotmányos kormányhoz akarta szoktatni a népét. Ezáltal három dolgot ért el; az egyik az volt, hogy a német diplomáciát egészen elidegenítette magától, a másik az, hogy az orosz főnemességet halálos ellenségévé tette, a harmadik meg, hogy az orosz nép, amint egy kis alkotmányos levegőhöz jutott: elkezdett jakobinus lenni. (Ilyen veszedelmes dolog az az alkotmány!) Egyszer aztán az orosz főnemesek összeesküdtek a cár nagybátyjával, Mihállyal; Constantint letették, családostól számkivetették, s Mihály cár alatt helyreállították a régi nemesi uralmat s a jobbágyságot. Erre aztán roppant lázadás tört ki. A felkelők az általuk először használt léggömbök segélyével porrá zúzták a Kremlt, a bennszorult nemesi hadakkal együtt; hová lett Mihály cár, azt ma sem tudja senki. Szentpétervárott most gonoszabbul megy a dolog, mint Párizsban 1792-ben. A rémuralom kormányát egy nő ragadta magához, kinek neve Alekszandra, de akit népszerűen csak Saszának neveznek, s ez egy valóságos női Robespierre, egy démon, egy szörnyeteg, kinek véres szeszélyei rettegésben tartják Európát, aki hadat készít minden ellen, ami még fennáll; trón, oltár, nászágy, s ha rémuralmával rendet lesz képes odahaza csinálni, rövid időn, mint az Apokalipszis hétszarvú sárkánya fog lerohanni Európa többi országaira. A letett cár, Constantin pedig ide menekült Magyarországra, s itt oltalmat talált. Felséges urunk nem tagadhatá azt meg tőle, ki halálos betegen jött ide; még kevésbé leányától. Most a vendégszeretet által először is kellemetlenül lett érintve a német udvar, mellyel Constantin ellenséges viszonyokat tartott fenn; másodszor ránk idézte veszedelmes figyelmét a rettenetes szörnyetegnek asszonyi alakban ott a Néva mellett. Ez a szoknyás Dzsingisz kán nem átallotta nyíltan kihíresztelni, hogy amelyik európai uralkodó vagy annak bármelyik ivadéka nőül meri venni a cár leányát, azt ő rögtön haddal támadja meg, s nem nyugszik, míg a koronás férj és feleség mint fogoly kezei közt nem lesz. Ez a mi siralmas állapotunk. – És íme, most őfelsége saját koronás uralkodónk ábrándozik a veszedelmes szép ábrázatról. Jó szerencse, hogy Hermione Peleia hercegasszony, ismerve a fölöttünk lebegő veszélyt, rendületlenül áll azon elhatározása mellett, hogy zárdába menjen, s miután ő anyja után római katolika, egy katolikus kolostort készül alapítani.”
"When Tsar Constantin, the father of Princess Hermione Peleia, rose to the throne, he pursued radically different politics from his predecessor. He gave up the German friendship, rid his court of German statesmen, and began to pursue Russian national politics instead, also wishing to make his people accustomed to constitutional governing. By this, he achieved three things; one was that he turned German diplomacy altogether away from himself, the other one was that he turned the highest Russian nobles into his mortal enemies; and the third was that as soon as the Russian thede got some constitutional air it turned Jacobine. (The constitution is this dangerous a thing!) Then eventually the highest Russian nobles conspired with the Tsar's uncle, Michail; and lowered Constantin, exiled him along with his family, and under Michail restored the old rule of the nobility and serfdom. This produced a great uprising. Those that revolted had for the first time used balloons, and thus they utterly destroyed the Kerml with all the nobility, its forces; nobody knows what had happened to Tsar Michail. Today things are in a more evil state at St. Petersburg than they were in Paris in 1792. A woman rose to power in this rule of terror, whose name is Alexandra, but who is popularly just called Shasa. She is a female Robespierre, a demon, a monster, whose bloody fancies keep Europe in terror, who prepares for war against all that still stands; throne, altar, marital bed, and if her rule of terror manages to restore order at home, soon she will charge at the rest of Europe's countries like the Apocalyptic seven-horned dragon. The lower Tsar, Constantin, chose to flee to Hungary, and found protection here. Our Majesty could not deny that from him, who came here mortally ill; much less from his daughter. Now due to this hospitality, the German court was displeased, as Constantin had formerly treated it as an enemy; secondly, it drew toward us the dangerous attention of the dangerous beast that assumed the shape of a woman beside the Neva. This skirt-wearing Djingis Khan did not waste time to spread the news that she would attack with great force any country whose crowned head or prince would presume to marry the Tsar's daughter, and would not rest until both the crowned husband and the wife are prisoners in her hands. This is our pitiful state. And behold, now His Majesty, our own crowned head, daydreams of this dangerous beauty. It is fortunate that Princess Hermione Peleia, knowing the danger floating over us, has firmly decided that she will enter a convent, and as her mother is a Roman Catholic, she plans to found a Catholic convent of her own."
No comments:
Post a Comment